Ennyi volt, köszönjük

Olyan politikussal, aki az egyik pillanatban lefelé gondolja meg magát, a másik pillanatban fölfelé, a plafonon is túl, nem lehet alkudni, nem lehet komolyan venni.

A Careless People-ben egy középvezető mondja el, hogyan járult hozzá a Facebook Trump megválasztásához...

A Careless People-ben egy középvezető mondja el, hogyan járult hozzá a Facebook Trump megválasztásához és a mianmari népirtáshoz, de kiderül belőle az is, mit adtak volna a cég vezetői a kínai piacért cserébe. A legerősebb részek mégis a vállalat mindennapjairól szólnak, például arról, hogy beosztottjai direkt hagyták nyerni Mark Zuckerberget a Catan Telepeseiben. Sarah Wynn-Williams könyvét lehetetlen lenne fact-checkelni. A Careless People műfaja szerint memoár, azt meséli, el, hogy szerzője, a Facebook korábbi globális vállalati politikáért felelős igazgatója hogyan élte meg a cég mindennapjait és hogyan látta a Facebook szerepét különböző világpolitikai folyamatokban. Ennyiben érdemes más szemmel olvasni, mint a New York Times újságíróinak az Elon Musk vezette Twitterről szóló, számtalan interjún és dokumentumon alapuló tényfeltáró munkáját. A Meta hivatalos reakciójában „a céggel kapcsolatos elavult és korábbról ismert állítások, illetve a vállalat vezetői elleni hamis vádak” keverékeként jellemezte a Careless People-t, és jogi úton érte el, hogy Wynn-Williams ne promotálhassa a könyvét. Ami persze csak megdobta az eladásokat. A Facebook jelenlegi alkalmazottai közül sokan a közösségi médiában utasították vissza a könyvben a vállalatról festett képet (ezeket a bejegyzéseket a Meta kommunikációs vezetője büszkén rendezte csokorba); a már távozott vagy eltávolított munkavállalók közül viszont egy LinkedIn-poszt és az arra érkező kommentek tanúsága szerint többen osztják Wynn-Williams tapasztalatait. A könyv a kiadó honlapján. Forrás: us.macmillan.com Abban igaza van a Metának, hogy a könyv régi történeteket elevenít fel. Wynn-Williams 2011 és 2017 között dolgozott a Facebooknál: akkor kezdett, amikor a társadalmak még csak elkezdték felismerni a közösségi média politikai jelentőségét, és azután rúgták ki, hogy Trump első győzelmével minden korábbinál erősebbé vált az a benyomás, hogy a Facebook és a hozzá hasonló platformok választásokat dönthetnek el. Ha a politikailag fontos sztorikban Wynn-Williams sok újdonságot nem is mond a korabeli sajtóbeszámolókhoz képest, annak mindenképpen komoly hozzáadott értéke van, hogy a többé-kevésbé korábban is ismert alapinformációkat olyasvalaki erősíti meg, aki napi kapcsolatban állt a Facebook felsővezetőivel, és hozzáférése volt érzékeny céges iratokhoz. Kína, Mianmar és a targetálás Eddig is tudott volt, hogy Zuckerbergék évekig lobbiztak (sikertelenül) a kínai kommunista pártnál azért, hogy beengedjék a Facebookot Kínába, ahogy az is, hogy egy ponton (többek között a kínai vezetés jelzése után) felfüggesztették egy száműzetésben élő, a rezsimmel szemben kritikus üzletember fiókjait. Wynn-Williams könyve belső dokumentumokat idézve azt teszi világossá, milyen ajánlatokat tettek a felhasználói adatok átadásáról a remélt piacnyitásért cserébe a Facebook vezetői a kínaiaknak, illetve milyen lehetőségeket mérlegeltek teljes komolysággal. Egy belső iratban például azt taglalták, hogy az esetleges kínai tartalommoderációt és a válaszadást a kormány kéréseire érdemes lenne kiszervezni egy külsős cégnek, különben „a Facebook alkalmazottai lesznek felelősek olyan felhasználói adatok továbbításáért, amik halálhoz, kínzáshoz vagy bebörtönzéshez vezethetnek”. Egy másik anyagban azt modellezték, milyen kérdésekre számíthatnak az amerikai kongresszusi képviselőktől a lehetséges kínai piacralépés után. Az egyik feltételezett kérdés az volt, hogy „mennyiben más ez, mint a bűnrészesség a nácikkal?”. Amire Zuckerbergnek úgy kellett volna válaszolnia, hogy „minden tisztelet mellett, Szenátor, ez egy unfair összehasonlítás”. Azt a Facebook maga is elismerte korábban, hogy Mianmarban nem tettek eleget a gyűlöletbeszéd és az online manipuláció ellen, aminek szerepe lehetett a 2017-es, rohingya kisebbség ellen elkövetett népirtáshoz vezető úton (a Facebook közleménye jellemző eufemizmussal úgy fogalmazott, hogy a platformot megosztás és offline erőszak szítására használták fel). A Careless People-ből kiderül, hogy a Facebook vezetői a helyi civil társadalom jelzéseinek köszönhetően évekkel az erőszak elharapózása előtt tisztában voltak a problémával, mégsem tettek semmit. Eleinte egy, majd mindösszesen kettő olyan moderátort alkalmaztak Dublinban, aki beszélte a burmai nyelvet, azt pedig Wynn-Williams próbálkozásai ellenére megakadályozták, hogy egy jogvédelemben jártas személy vezesse a Facebook Mianmarért is felelős részlegét. Amikor arról cikkezett a sajtó, hogy a Facebook kifejezetten labilis érzelmi állapotban lévő 13-17 éves tinédzserekre lő célzott hirdetésekkel, Wynn-Williams szerint a vállalat egyszerűen hazugsággal válaszolt. A vádakat tagadó közleményen a memoár elmondása szerint a Facebook marketingesei lepődtek meg a legjobban, akik elmondták Wymm-Williamsnek, hogy az érzelmi alapú mikrotargetálás nemcsak része, hanem a hirdetők felé büszkén vállalt alapeleme volt a vállalat business modelljének, és kiterjedt például arra is, hogy szépségápolási termékeket a sok szelfit törlő kamaszlányoknak ajánlottak fel. Ezekhez a jól dokumentált esetekhez képest Wynn-Williams meglepően kevés részlettel szolgál arról, milyen szerepet játszott a Facebook a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban. Magától értetődőnek veszi, hogy Trumpot a Facebook segítette hatalomba, de a hogyanra kevés szót veszteget, leszámítva azt az állítást, ami szerint „a Facebook munkatársai hónapokig együtt dolgoztak Trump kampánycsapatával San Antonióban”. Még érdekesebb vakfolt a Brexit, amit mindössze egy félmondattal említ a könyv, anélkül, hogy a Cambridge Analytica nevet akár csak egyszer is leírná Wynn-Williams. Hagyni nyerni a főnököt A 2016-os kampány elemzésénél jóval részletgazdagabbak (és szórakoztatóbbak) a vállalat mindennapjait bemutató fejezetek. Globális politikai igazgatóként Wynn-Williams feladata volt, hogy Zuckerbergnek és más felsővezetőknek találkozókat szervezzen kormányzati szereplőkkel és nemzetközi szervezetek képviselőivel, ezekre az utakra gyakran el is kísérte főnökeit. A könyv nem jelentéktelen részét annak tárgyalása teszi ki, mennyire megnehezítette ezeknek a találkozóknak az összehozását, hogy Zuckerberg úgy viselkedett, mint egy gyerek, és még államelnökök kedvéért sem volt hajlandó délelőttre meetinget időzíteni. Egy másik anekdota szerint a facebookosok egy utazáson a Catan Telepesei társasjátékkal játszottak Zuckerberg hotelszobájában, amikor Wynn-Williamsnek lassan leesett, hogy a többiek direkt hagyják nyerni a főnököt. Miután ezt szóvá tette, tagadás és kínos csend volt a válasz. Zuckerberg Donald Trump beiktatásán. Fotó: Kenny Holston/Pool/AFP Zuckerberg mellett a Careless People két főgonosza Sheryl Sandberg, aki 2022-ig volt a Meta operatív igazgatója, és Joel Kaplan, a vállalat jelenlegi globális ügyekért felelős vezetője. Sandberget elsősorban azzal vádolja a könyv, hogy miközben kifelé a nemek közötti egyenjogúság lelkes élharcosa volt, a Facebooknál a munka és a magánélet összeegyeztetését lehetetlenné tevő, kizsigerelő munkakörülményeket teremtett. Ez odáig ment, hogy Wynn-Williams első terhessége idején még a szülőszobába is magával vitte a munkahelyi laptopját. Kaplan ellen a memoár szerzője hivatalos panaszt is tett szexuális konnotációjú megjegyzések miatt, és azért, mert egy vállalati bulin kéretlenül hozzádörgölőzött. Kaplan volt az is, aki negatív értékelést adott Wynn-Williamsnek, mert második szülési szabadsága alatt nem volt elég „elérhető” munkatársai számára. A panaszt elutasították, és Wynn-Williams szerint azért bocsátották el, mert szóvá tette főnöke elfogadhatatlan viselkedését. Hogy miért várt több mint hét évet azzal, hogy a nyilvánosság elé álljon, azt Sarah Wynn-Williams a könyvében nem válaszolja meg, és arról is alig mond valamit, ami a távozása óta történt a Facebookon és a Facebookkal. A vállalati kultúra általános leírása és a Meta által sem vitatott hitelességű belső dokumentumok és levelezések ugyanakkor az eltelt idő ellenére segíthetnek megérteni Zuckerberg és csapata mai működését. Például azt, ahogy Trump 2024-es megválasztása után a Meta látványosan hátat fordított a platformon 2016-ban indult, újságírók által végzett független tényellenőrzésnek, és olyan változtatásokat hajtott végre közösségi irányelvein, amik több potenciálisan gyűlöletkeltő tartalmat engednek majd a platformra. Ha egy tanulsága van Wynn-Williams könyvének, az az, hogy a Facebookot irányító felelőtlen emberek számára sosem volt elsődleges szempont, hogy milyen veszélyeknek teszik ki az oldal felhasználóit. (Címlapi kép forrása: Kenny Holston/Pool/AFP)

ÖRKÉNY ISTVÁN: VÁLOGATOTT EGYPERCES NOVELLÁK

Istoricul Stefano Bottoni: Viktor Orbán. Drumul de la eroul prăbușirii comunismului la despotism - Radio Romania Cluj

Istoricul Stefano Bottoni: Viktor Orbán. Drumul de la eroul prăbușirii comunismului la despotism

„Boldog vagyok, hogy egy rég halott birodalom perifériáján élhetek” - interjú Ziemowit Szczerekkel